Az Aoyue Refrigeration fejlett szennyvíztisztító rendszerrel rendelkezik. 2013-ban a kormány felhívására saját szennyvíztisztító rendszert alakítottunk ki. Az ipari szennyvizet csak szennyvíztisztítás és a kibocsátási előírások teljesítése után szabad elengedni.

Általánosságban elmondható, hogy a kezelési folyamatot négy fő szakaszra osztjuk: előkezelésre, biológiai kezelésre, haladó kezelésre és iszapkezelésre. A modern szennyvíztisztítás magja alapvetően a mikrobiális (bakteriális) tisztítás. A mikroorganizmusokat szennyező anyagok elfogyasztására tenyésztő biotechnológia jelenleg a leghatékonyabb, legköltséghatékonyabb és környezetbarát szennyvízkezelési technológia az összes tisztítási módszer közül.

1.Előfeldolgozás

Az előkezelés alapvetően az utólagos mikrobiális (bakteriális) tisztítási szolgáltatásokra vonatkozik (kivéve a szennyvíz kis hányadát, amely nem használ mikrobiális kezelést). Mivel ez egy mikroorganizmus, elkerülhetetlenül lesz néhány alapvető követelménye. Minél jobban megfelel a túlélés feltételeinek, annál erősebb lesz, és annál jobban kezeli a szennyvizet. Például a hőmérséklet, a legtöbb mikroorganizmus 30-35 Celsius-fokon fejlődik a legjobban, 6-8 pH-érték mellett, gátló vagy mérgező anyagok nélkül. A szennyező anyagokat könnyen fogyaszthatónak kell lenniük, például a gyümölcsökhöz hasonlókat, és nem műanyagokat. Ezenkívül a víz mennyisége nem lehet túl magas vagy túl alacsony egy ideig, hogy megakadályozzuk a mikroorganizmusok elpusztulását vagy éhezését stb.

Tehát főként a következő módszerek állnak rendelkezésre az előfeldolgozáshoz:

Rács: A rács célja, hogy eltávolítsa a vízből a nagyobb szennyeződéseket, mint pl. ruhacsíkok, papírlapok stb., hogy a jövőben ne befolyásolja a vízszivattyú működését. Szabályozó medence: Gyári üzemben gyakran van szükség egyszerre víz leeresztésére és nem leeresztésére, egyszerre sűrű víz és könnyű víz leeresztésére. Az ingadozás jelentős, de a későbbi feldolgozásnak viszonylag egyenletesnek kell lennie. A szabályozó medence egy víztároló tartály, ahol először egy medencében koncentrálják a különböző műhelyekből és időszakokból származó vizet. Ezt a medencét rendszerint keverőberendezésekkel kell felszerelni, például levegőztetéssel vagy mechanikus keveréssel, hogy a különböző vizet egyenletesen elkeverjék. Ha a savasság és a lúgosság a keverés után nem 6 és 9 között van, gyakran szükséges savat vagy lúgot adagolni a beállításhoz.

Hőmérséklet-szabályozó berendezés: Célja, hogy a hőmérsékletet a mikroorganizmusok által ellenálló tartományra állítsák. Általában ez egy hűtőtorony vagy fűtőtest. Ha maga a hőmérséklet a tartományon belül van, akkor ez a szakasz elhagyható.

Adagolási előkezelés. Ha a vízben túl sok lebegő szilárd anyag vagy nagy mennyiségű szennyezőanyag van, a mikrobiális kezelés nyomásának csökkentése érdekében általában vegyi anyagokat adnak hozzá, hogy csökkentsék a szennyező anyagok és lebegő szilárd anyagok egy részét. Az itt felszerelt berendezés általában légflotációs vagy adagoló ülepítő tartály. Méregtelenítő és láncszakító kezelés. Ezt a kezelési módszert általában nagy koncentrációjú, nehezen lebomló, mérgező szennyvízkezelésre használják a vegyiparban, a gyógyszeriparban és más iparágakban. Az általános módszerek közé tartozik a vas-szén, a Fenton, az elektrokatalízis stb. Ezekkel a módszerekkel gyakran jelentősen csökkenthető a szennyezőanyag-tartalom, illetve néhány, a mikroorganizmusok által megharaphatatlan dolog jó szájszervekre vágható, a toxikus anyagok nem mérgező vagy alacsony toxikus anyagokká alakíthatók.

2. Mikrobiális kezelési rész

Egyszerűen fogalmazva, ez a bekezdés néhány tavakra vagy tartályokra vonatkozik, amelyek mikroorganizmusokat tenyésztenek a szennyező anyagok elfogyasztására, és amelyek anaerob és aerob szakaszra vannak osztva.

Az anaerob szakasz, ahogy a neve is sugallja, egy olyan folyamatszakasz, amelyben anaerob mikroorganizmusokat tenyésztenek, hogy szennyező anyagokat fogyaszthassanak. Ennek a szakasznak egy fontos jellemzője, hogy a lehető legnagyobb mértékben próbáljuk megakadályozni, hogy a víztest oxigént szabadítson fel. Az anaerob szakaszon keresztül a szennyező anyagok nagy része elfogyasztható. Ugyanakkor elképesztő, hogy egyes szennyező anyagokat, amelyeket az aerob organizmus nem tud megharapni, kisebb, könnyebben fogyasztható részekre lehet vágni, és értékes melléktermékek, például biogáz is előállítható.

Az aerob szekció a mikrobiológiai kultúra azon része, ahol oxigénre van szükség a túléléshez. Ebben a szakaszban fel kell szerelni egy oxigénellátó rendszert, amely a vizet oxigénnel tölti fel, hogy a mikroorganizmusok lélegezzenek. Ebben a szakaszban csak elegendő oxigén biztosításával, a hőmérséklet és a pH szabályozásával képesek a mikroorganizmusok őrülten elfogyasztani a szennyező anyagokat, jelentősen csökkentve azok koncentrációját, és az Ön által elfogyasztott költség alapvetően csak az oxigéntöltő ventilátor áramköltsége. Nem elég költséghatékony? Természetesen a mikroorganizmusok tovább szaporodnak és elpusztulnak, de összességében gyorsabban szaporodnak. Az aerob mikroorganizmusok holttestei és egyes baktériumtestek egyesülve eleveniszapot képeznek. A szennyvíz nagy mennyiségű eleveniszapot tartalmaz, amelyet el kell választani a víztől. Az eleveniszapot, más néven mikroorganizmusokat többnyire újrahasznosítják és egy aerob tartályba táplálják, míg egy kis részét kiengedik a víz szárítására és szállítására.

3. Haladó kezelés

A mikrobiális kezelést követően a szennyező anyagok koncentrációja a vízben már nem magas vagy nagyon alacsony, de előfordulhatnak olyan indikátorok, amelyek túllépik a normát, mint például tőkehal, ammónia nitrogén, színesség, nehézfémek, stb. Jelenleg a további kezelés különböző túlzott szennyező anyagokhoz szükséges. Általában léteznek olyan módszerek, mint a levegő flotáció, fizikai-kémiai kicsapás, zúzás, adszorpció stb.

4. Iszapkezelő rendszer

Alapvetően kémiai és biológiai módszerekkel jelentős mennyiségű iszap keletkezik, amelynek nedvességtartalma magas, közel 99%-ban víz. Ehhez a víz nagy részét el kell távolítani. Ezen a ponton elsősorban szalagos gépekből, keretgépekből, centrifugákból és csavaros rakodógépekből álló dehidratálót kell használni, hogy az iszapban lévő vizet 50-80% körülire kezeljék, majd hulladéklerakókba, erőművekbe szállítsák. , téglagyárak és más helyeken.